"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog, És rajta túl derengõ csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod, hogyha megkeres, Mint napsugár, ha csillan a tetõn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érzem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"
Egy magyar és egy amerikai a nemzeti vívmányokról beszélgetnek. Így az amerikai: - We have George W. Bush, Stevie Wonder, Bob Hope and Johnny Cash. Mire a magyar: - We have Ferenc Gyurcsany, no wonder, no hope and no cash.
A rendőr és családja új lakásba költözik. Rendezkednek, kijelölik a falon a képek helyét is. A férj egy széken állva, kalapáccsal a kezében várja, hogy az asszony odaadja a szöget. Az asszony véletlenül fordítva adja, úgy, hogy a szög feje áll a fal felé. - Anyukám! Adj egy másikat! Nem látod, hogy ez a szemközti falba való?
- Kaphatnánk egy szobát éjszakára? - Persze. Házasok? - Igen, mind a ketten.
Lány és fiú beszélgetnek. Fiú: - Mi a foglalkozásod? Lány: - Az EDS Hungary EMEA North-Central HUB Központjában az ABN AMRO Team-hez tartozó Workplace Services - Service Deskjén vagyok Chat Support Agent. És neked? - Ács.
A kislány nézegeti az édesanyja krémjeit a füdőszobában: - Ez mire jó? - kérdezi. - Hogy szép fényes legyen a hajam. - Hát ez mire való? - Hogy szebb legyek. - Akkor ezt kidobhatod, mert semmit sem használ!
A szőke nő levelet kap a nászúton lévő barátnőjétől: - Az idő pocsék, egész nap a szobában gubbasztunk. A szőke gondolkozik, majd megszólal: - De mit jelent az, hogy gub?
- Éjjel az anyósoddal álmodtam. - És mit mondott? - Semmit. - Akkor az nem ő volt.
Nő: Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett, elgondolkozva néz felfelé. Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó jaj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja az ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut az agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal... Férfi: Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?
A gazdag férj korábban jön haza üzleti útjáról, és a kertészt a nappaliban találja, lába az asztalon, kezében whiskey, szájában pedig drága szivar. - Látom, magának aztán jól megy nálunk! - kiált felháborodottan a férj - Még jó, hogy a feleségemet nem ülteti az ölébe! - Már gondoltam rá, de a nagyságos asszony még nem jött fel a sofőr szobájából.
A skót taxival utazik. Éppen egy sikátor mellett haladnak el, amikor a sofőr észreveszi, hogy a ház tövében egy férfi egy eszméletlen nőt rugdos. A sofőr megállítja az autót, kiugrik és elkezd rohanni a verekedők felé, hogy megmentse a nőt. A skót lehúzza az ablakot és kétségbeesetten kiabálja: - Álljon meg! Ne menjen oda! Jöjjön vissza, elfelejtette megállítani a taxiórát!
A farmer az 1800-as években született Észak-Amerikában. Bizonyos Levi Strauss, egy bajor fiú, aki a családi vállalkozást népszerűsítendő járta az országot (Amerikát, mármint), úgy látta, hogy a kaliforniai aranyásók körében nagy igény mutatkozna egy jó erős, strapabíró, tartós munkaruhára.
Levi Strauss, az úttörő:
A textilügynök ezért 1850-ben óriási rakomány vászonnal érkezett San Franciscóba, ahol műhelyt és varrógépet bérelt, hogy nekiálljon sátorvászonból nadrágokat varrni. A munkaruhák meglepően nagy népszerűségre tettek szert már viszonylag hamar, és a Levi fiú kezdett igencsak meggazdagodni és kitűnni a családi vállalkozás (textilkereskedők) többi tagja közül. Leglelkesebb vásárlói aranyásók, cowboyok és földbirtokosok lettek, egyre többen és többen, egész Amerika-szerte.
Az 1964 óta működő amarillói farmergyár
Blue jeans
Strauss kicsit később a sátorvászonról áttért a franciaországi Nîmes-ben gyártott durva szövésű vászonra, ez eddig csak az itáliai Genova halászainak kedvenc viselete volt. Aztán, hogy egyedivé varázsolja a nadrágjait, indigóval elkezdte kékre festeni őket. Ettől kezdve kék színben pompázott minden munkásruha, ami Strauss keze munkáját dicsérte. Az elnevezés pedig Genova nevének angol kiejtéséből és a kék szóból származik: megszületett a "blue jeans", a mai farmernadrág őse, ami aztán a hosszú évek és évtizedek alatt nem csak örök divattá és a fiatalok kedvencévé - de státusszimbólummá is vált. A "blue jeans" egyszerre jelképezi Amerikát, és időről időre a szabadságot, a lazaságot és a fiatalos lendületet is. Nincs olyan ruhadarab, ami legalább ennyire stabilan tartotta volna a népszerűségét évtizedek alatt is, és világszerte olyan sikereket ért volna el, mint a farmernadrág.
Strauss két testvérével és Jacob Daviddel, az óriási sikerre való tekintettel megalapította a Levi Strauss and Company céget. Jacob David mint designer szállt be a vállalkozásba. Ő volt az, aki azt a bizonyos jellegzetes, autentikus farmerdesignt kitalálta, ami azóta is változatlan a legtöbb farmeren: a zsebek vonalától kezdve a fémszegecsek használatáig.
A rock szimbóluma
Az 1950-es években a mozisztárok farmerjeikben hódították meg a közönség szívét, majd jött a "baby-boom". Hamarosan farmerimádó tinédzserek ezrei lepték el Amerika szórakozóhelyeit. A blue jeans hódított, a sikere a hatvanas-hetvenes években volt a legnagyobb, amikor a farmerhordás sokkal többet jelentett puszta divatnál. Lázadás volt, politikai és társadalmi nézetek elleni lázadás. Hordták tiltakozásul a fajüldözés ellen, volt a szegények és gazdagok közti ellentét, aztán a vietnami háborúval való szembefordulás jelképe is; végül a fiatalok körében hódító új zenei irányzat: a rock szimbólumává vált.
Hosszú haj, kinyúlt póló és kék farmernadrág. Mindenki számára ismerős kombináció, lázadó kedvükben lévő apáink és anyáink menő viselete. A hatvanas-hetvenes évek hippijei is ebben feszítettek, igaz, ők gyakran feldobták trapéznadrágjaikat saját készítésű díszítésekkel: virágokkal, békejelekkel. Míg az ötvenes évek elején a farmer radikálisan tört be a lázadó fiatalok és az aggódó szülők életébe, addig a végére kifejezetten általános viseletté vált. Gyakran megesik, hogy ami korábban ijesztő és túl merész volt, az idővel szimbólummá válik, s amit eleinte felháborítónak találnak, az később a legkonszolidáltabb körökben is elfogadott lesz. Nem tartott sokáig a farmernek sem, hogy utcai viseletté váljon a fiatalok körében, miközben a színpadon és az albumok borítóján a rocksztárok is ebben virítottak.
Ha visszatekintünk az elmúlt néhány évtizedre, nem lehet kiemelni egyetlen olyan korszakot sem, amire azt mondhatnánk: a farmer igazi virágkora volt. Nem azért, mert sosem volt ilyen, sokkal inkább azért, mert mintha folyamatosan (és még mindig) az lett volna. Azóta, mióta a szüleink a hatvanas-hetvenes években hippiként feszítettek benne, folyamatosan ugyanolyan sok fiatal (és egyre több idős) hordja, és ha megérzéseink nem csalnak, hordani is fogja évtizedekig még.
A munkaruhából menő cucc lett, amely ma már kultúrától és politikai nézőponttól függetlenül szinte egyenruhának számít szerte az egész világon. Bár a divatdiktátorok minden évben megkondítják fölötte a vészharangot, a farmer ott lapul minden ember ruhásszekrényében, és valószínüleg évtizedekig nem is tűnik még onnan el.
[origo]
Jennifer Lopez és volt férje szívesen öltöztek hippinek.
A kisunoka megkérdezi a nagypapát, mi az, hogy átlag. Nagyapi mond egy példát: - Te 8 éves vagy, én 80, tehát ketten együtt 88 évesek vagyunk, vagyis átlagban 44 évesek, ami a legszebb férfikor. De dugni te se tudsz, meg én se!
AJÁNLOM AZ OLDALT
